A gyermek rehabilitáció sajátos jellemzői
Rehabilitációs Szakmai Kollégium 2009.
A rehabilitációs medicina definíciója érvényes a gyermek rehabilitáció szakma specifikus tevékenységére, szem előtt tartva a korspecifikus (14, egyes esetekben 18 éves korig) jellemzőket és a család kiemelt szerepét.
A specifikus cél a megzavart fejlődés korrekciója (habilitáció), ill. a fogyatékosság csökkentése, a gyermek lehetőségeit figyelembe véve a legteljesebb közösségi részvétel elérése.
A gyermek rehabilitáció szükségessége nem kérdőjelezhető meg azokban a kórállapotokban, amelyek fogyatékosságot okoznak, amennyiben nemcsak palliatív vagy szupportív kezelés szükséges, és a rehabilitációs perspektíva fennáll. Ezek a veleszületett és szerzett idegrendszeri károsodások (beleértve a neuromuscularis betegségeket), krónikus obstruktív és restriktív légzőszervi betegségek, traumát, polytraumát követő állapotok, égés, végtagfejlődési rendellenességek, csont-kötőszövet-izületi betegségek, bizonyos endokrin, nefrológiai és kardiológiai kórképek, onkológiai ellátást követő állapotok, transzplantációt követő állapotok, immundeficiens kórképek, eddig fel nem sorolt típusú fejlődési rendellenességek.
Feltételek: a fogyatékosság specifikumának megfelelő állapotfelmérő eszközökön, az ennek megfelelő, adott esetben műszeres kezeléseken és az eredmény felmérés sajátos eszközein kívül a gyermek rehabilitáció sajátossága a szülő aktív bevonása a rehabilitációs team munkájába. Az életkori sajátosságok miatt a rehabilitációs teamnek lehetőleg legyen pedagógus tagja (óvoda-, v. gyógypedagógus vagy tanár), és a foglalkozás gyermekbarát környezetben történjék.
www.rehab-kollegium.com/terminologia-gyermek-rehabilitacio